PATAY LÁSZLÓ ÉLTE LUKANÉNYÉN ... Lukanénye Patay gyermekkorában kis község a Felvidék Komárom-Nyitra-Balassagyarmat által határolt területén. Színmagyar lakosságú, a művész emlékezete szerint egyetlen szlovák, a cipész él a faluban - ez a tény mindenesetre figyelemreméltó az 1920utáni időkben. Az emberek teljes egészében földművelésből élnek, de a szőlőnek is kultúrája van: könnyű borok teremnek a környező dombvidéken.
 Az iskola L alakú, behemót épület, egyik felével a főútra néz, hátsó felével pedig a patakra támaszkodik. Benne okítja idősebb Patay László az aprónépet, ugyanakkor hagyományosan ez a ház ad helyet a tanító otthonának is. A lakást csak egy ajtó választja el lényegében az osztályteremtől, úgyhogy fia nemcsak a gyerekbetegségeket kapja el könnyedén, hanem az ismereteket is, nem csoda hát, hogy a tanulásban rendszerint két-három évvel előrébb tart kortársainál. Mivel a tanrend szerint több generáció osztatlan nevelése folyik itt harmadiktól egészen nyolcadik osztályig, László negyedikben unatkozik már, inkább apjára figyel, akinek széleskörű műveltségére ekkor döbben rá igazán. A Lukanényén megszerzett tudásból még a győri bencés gimnázium első évét is könnyedén abszolválja. A tanító urat nagy tisztelet övezi a faluban, egyrészt tudása, másrészt tartása miatt: számára egyforma minden gyerek, egyformán jár tehát nekik a kultúra is. A tisztelet dukál családjának is, fiát bár nem úrfizzák, de úri gyerek számba veszik.
Pajtásainak többsége mégis vele egyívású parasztgyerek, akikkel együtt jár az iskola  melletti patakra horgászni, együtt kutatnak a dombokat borító erdőkben gomba után. A gombázás ezen a vidéken nemcsak szokás, szükség is: a faluban ugyanis nincs hentes, s amíg a disznóölésből tart, addig van hús, utána már csak a padláson, tüllzacskókban szárított gomba jöhet húspótlóként számításba. A romantikus lukanényei környezethez tartozik a báróné is - ő a patak túlpartján lakik, s a legnagyobb úr a környéken: hatszáz hold birtokosa. Családjában lánygyerekek is vannak, s mint ahogyan az a regényekben szokás, a tanító fia velük uzsonnázik nap mint nap. A faluban nyoma sincs szociális feszültségnek, a báróékkal még a cselédség is jóban van.
Patay-család idillnek mondható életét megzavarja a háború. A családfőt behívják katonának, s mire hazaér, a Felvidék ismét Csehszlovákiához kerül, ami annyit jelent, hogy megszűnik a magyar nyelvű oktatás. Megszüntetik idősebb Patay László tanítói állását... Részlet a Patay László életeről szóló könyvből.


www.pataylaszlo.hu/